Sokan gondolhatják, hogy valaki attól, hogy magyar hagyományörzőként dolgozik, már rögtön olyan ember kell, hogy legyen, aki nem halad a korral, vagy a múltban él. Ez azonban nem igaz: a legtöbb ember, akivel megismerkedtem ebben a szakmában, saját magammal együtt, ugyanolyan a hétköznapokban, mint bárki más. Miután befejezek egy lovas előadást vagy egy íjászoktatást, az öltözőben már én is felpattintom a telefonom védőtokját és megnézem, írt-e valaki Messengeren. Ha pedig betörik az Xperiám kijelzője, ugyanolyan tanácstalan tudok lenni, mint egy átlagos ember.
Ez eddig szerencsére csak egyszer esett meg, és akkor is pár napon belül sikerült rá megoldást találnom. Egy nyáron ugyanis a Visegrádi Palotajátékokon vettünk részt egy előadáson, ahol olyan bolond voltam, hogy a lovas párbajhoz a nadrágom zsebében felejtettem a telefonomat. Ilyen nem szokott megtörténni, és természetesen pont most történt meg az, hogy a társam is hibázott: elhibázott egy kardcsapást, és pontosan arra a zsebemre csapott le, ahol az Xperiám volt, valószínűleg pontosan a kijelzőjét mutatva a kard felé.
Egy ilyen előadás sose éles karddal zajlik, de nyilván egy tompa ütés is nagyon fájdalmas tud lenni. Ha pedig a telefonodat éri, akkor szinte biztos, hogy be fog törni a képernyője – ezt szinte hallottam is, ahogy megtörténik, vagy legalábbis utólag visszagondolva így érzem. Nyilván a helyszínen nem nézhettem meg rögtön, hanem folytatódnia kellett az előadásnak. Megvártam, hogy az öltözőben egyedül legyek (nem akartam, hogy társam felelősnek érezze magát a törött kijelzőért), és megnéztem a telefonomat. Természetesen darabokban volt rajta az üveg.
Még éppen használható volt a telefonom: egy hívást tudtam fogadni és letenni, de indítani, vagy valami olyat csinálni, amihez bonyolultabb mozdulatsorok kellenek, már nem. Nyilvánvaló volt, hogy azonnal javítanom kell, bármi áron, mert remélhetőleg az olcsóbb lesz, mint egy újnak a beszerzése.
Otthon utána is néztem, hogy hol találok a fővárosban egy helyet, ami foglalkozik Sony Xperia kijelző cserével, és amikor sikerült kiválasztanom a legjobb ajánlatot, feljegyeztem a címét. Mivel persze telefonon már nem tudtam megnézni a törött kijelző miatt, azt is meg kellett keresnem, hogy hogyan tudok odajutni, és magammal vinnem egy írott papíron.
Odaérkezve csak meg kellett mutatnom a törött telefonom, és máris gondolták, hogy egy Sony Xperia kijelző cserével kapcsolatban érkezhettem. Az ehhez kapcsolódó árakról korábban a honlapon már tájékozódtam, és bár tudtam, hogy lehetne olcsóbb, nem panaszkodtam, mert így legalább biztos voltam benne, hogy nem rossz minőségű kínai vagy után gyártott termékekkel fogják pótolni a törött részeket, és nem kell újralátogatnom a közeljövőben azért, mert az új kijelzőm rosszul van kalibrálva, vagy mert az előzőnél könnyebben is eltört.
Miközben várakoztam a telefonomra (tájékoztattak, hogy elég rövid idő alatt is el tud készülni akár egy ilyen, úgyhogy nincs semmi akadálya annak, hogy megvárjam) egy kicsit beszélgettünk az eladóval. Mikor elmondtam neki, hogy hogyan tört el a telefonom képernyője, jót nevetett, és mondta, hogy ez az eddigi egyik legkülönösebb sztori, amit hallott – bár mindig is gondolta, hogy a telefonok nem állnák meg a helyüket egy középkori csatában, most már a bizonyítéka is megvan rá.
Én nevetve mondtam neki, hogy bizony, a hagyományőrzés az ilyen furcsa dolog – a két világ találkozásánál bármi megtörténhet, és ez alól a kardcsapás miatt szükségessé vált Sony Xpeia kijelző csere se kivétel. Ezek után már csak csöndben megvártuk, hogy elkészüljön a telefonom, amiről a kezembe véve megállapítottam, hogy ugyanolyan jó, mint újkorában. Nagyon szépen megköszöntem nekik a segítséget, majd fizetés után távoztam is.
Azóta jóval óvatosabban próbálok bánni a telefonommal: tokja eddig is volt, de az látszik, hogy egy ilyen extrám terhelés esetén nem elég. Arra fordítom tehát inkább a figyelmemet, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe, és bármilyen hagyományőrző alkalom alatt inkább maradjon az öltözőbe, minthogy előadás közben tudjam ellenőrizni az üzeneteimet.