A hagyományok azért vannak, hogy emlékeztessenek a múltra, és őseink kultúrájára, amelyet igenis tiszteletben kell tartanunk. Ha valami hosszú időn keresztül fennmarad, akkor annak komoly eszmei értéke van. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden újítás megszentségtelenítené a régi hagyományokat, inkább tovább viszi egy új köntösbe bújtatva. Erről beszélgettem nemrégiben egy hagyományörző klub néhány nyugdíjas tagjával a fővárosban, akik – a sztereotípiával ellentétben – nem népviseletben vártak, hanem teljesen XXI. századi öltözetben. Először meg is lepődtem, de a beszélgetés során rá kellet jönnöm, hogy a hagyományörzés nem feltétlenül a külsőségeken múlik, hanem azon, hogy mennyire tesszük az életünk részévé ezeket a szokásokat.
Abszolút kötetlen beszélgetés kerekedett az alkalomból, amikor is az egyik idős hölgy azzal lepett meg, hogy ő már interneten rendeli a ruháit, és már most nézegeti a nyári kollekciót. Mint kiderült, ezek az asszonyok igenis értenek a mai divathoz, és igazán kifinomult ízléssel rendelkeznek. Szégyenemre, én még sose vásároltam webes ruhaüzletből, pedig már jó ideje van rá lehetőség, csak túlságosan hozzászoktam ahhoz, hogy a plázákba járjak. Ehhez képest, bele se gondoltam, hogy online sokkal egyszerűbb, és praktikusabb is, mert rengeteg energiát, és időt spórolnék meg. És pont én nem jöttem még erre rá, miközben mindig olyan kapkodva járom végig az üzleteket, hogy összevásároljak néhány olyan darabot, amiknek egy részét soha nem is fogom hordani.
Az egyik hölgy – látva megrökönyödésemet – megkért, hogy vegyem elő az okostelefonom, mert akkor ő most megmutatja, hogy ők honnan vásárolnak női ruházatot. Mókásnak tartottam, hogy abutik a neve, viszont abszolút egyértelmű is. Van egy korosztály, amely még a butikokat járta a 80-as, 90-es években, így ezzel a névvel nem lehetett mellélőni. Annyi változás történt, hogy nem az utcán térsz be az üzletükbe, hanem megnyitod a honlapjukat, bármelyik napszakban, ezért mondhatjuk azt is, hogy ők non-stop nyitva vannak. Micsoda mázli, hiszen én számtalanszor csak este érek rá foglalkozni a saját ruhatárammal, ezért van az, hogy nagyon hosszú ideig vagyok képes halogatni a vásárlást. Na, majd most ez változik!
Mivel sokat járok vidékre vonattal, így a vonatút alatt többek között ezt is elintézhetem, és a házhoz szállítással az is megoldódik, hogy nekem kelljen a ruháim után rohangálni. Mondhatnám azt is, hogy ez egyfajta hétköznapi luxus, mivel nem csak ruhákat kapok, hanem egy komplett szolgáltatást is, mivel garancia is jár a vásárlás mellé.
Rendkívüli örömömre szolgál, hogy ezektől az idős hölgyektől tanulhatok valami újat, ráadásul olyat, amit az én generációm valószínűleg már évek óta használ, az online vásárlást. Sokkal tájékozottabbak voltak a hölgyek, mint én. Persze, ezen kívül egy csomó népszokást is átbeszéltünk, majd megállapítottuk, hogy a családom egészen hagyományörzőnek számít azokkal a szokásokkal, amit én sokáig csak furcsaságoknak gondoltam. Az öltözködésben is vannak ilyen szokások, de ez szerencsére nem a zokni-szandál kombó, hanem az, hogy édesanyám a mai napig szereti a kosztümöket. Sose értettem igazán azokat a ruhákat, de meg fogom mutatni neki az abutik honlapját, mert ott lehet kapni ilyen, és ehhez hasonló elegáns ruhákat is, úgyhogy ez a cég is több generációra koncentrál. Annyiszor hallottam már a generációs szakadék fogalmát, de azt kell mondjam, hogy női ruháról van szó, akkor igenis megtalálják a nők a közös hangot, és nincs semmiféle árok vagy szakadék a fiatalok és az idősek között.
Mivel ez alapvetően egy, a hagyományörzés modern világban való helyzetét bemutató cikknek indult, szót kellene ejtenem a népszokásokról. Ám, meg kellett állapítanom, hogy a hagyományok nem csak abból állnak, amit az őseink hívtak annak, hanem abból is, ami a mi életünk mindennapi része, és mi hagyományként tekintünk rá. Szóval, én mától hagyománnyá teszem, hogy csak webshopból fogok ruhát venni magamnak, ezt pedig majd megtanítom az utódaimnak is.