Hagyományőrző hétvége a skanzenben

A jövő hétvégén a viszonylag közeli skanzenben hagyományőrző napok lesznek. Egyik nagyon jó barátnőm, Noémi már múlt héten szólt, hogy többen is úgy tervezik, hogy kimennek motorral szombaton, ott töltik az éjszakát, és vasárnap délután jönnek vissza. Hívott, hogy tartsak velük én is. Ja, igen, a társaságunkból majdnem mindenki motorozik, ha ezt eddig nem említettem volna.

Még jó, hogy Noémi ilyen korán szólt, mert így volt időm felfedezni, hogy a bukósisakomnak, amit télre elvittem a szüleim házába, hogy ne az én kis lakásomban foglalja a helyet, nyoma veszett.

Anyu semmit nem tudott a dologról, ezért megvártam, amíg apa hazaér a munkából, hogy kikérdezzem, hátha tud valamit a dologról. Az öreg azt mondta, hogy kölcsön adta az egyik haverjának, aki elvitte magával egy két hónapos Ázsia körútra. Elég ideges lettem. Apa persze elkezdett szabadkozni, mondta, hogy nem tudott arról, hogy a bukósisak az enyém, akkor nem adta volna kölcsön. Túl elkeseredett voltam ahhoz, hogy leálljak vele veszekedni, inkább hagytam az egészet.

Felhívtam Noémit, hogy megkérdezzem, nem tud-e valamiféle bukósisak akcióról, mert nekem sürgősen be kell szereznem egyet ahhoz, hogy el tudjak menni velük a skanzenbe.

Szerencsére naprakész volt a témában, ahogy általában. Az előző bukómat is vele vettem meg, ő szólt, hogy bukósisak akció van, és érdemes megnéznem.

Most ugyanezzel a kérdéssel fordultam hozzá. Azóta azonban Noéminek családja lett, az egyik kis csöppség nemrég született meg, a második pedig már útban is volt. Azt mondta, mostanában pelenka akciókra vadászik a bukók helyett, de kérdezzem meg Zsigát, az egyik közös barátunkat.

Így másnap felhívtam. Áthívtam kávézni, gondoltam, akkor jobban át tudjuk beszélni a dolgot. Meg már amúgy is régen találkoztunk, kíváncsi voltam, mi van vele.

Zsiga tegnap át is jött. Csomó mindenről beszéltünk, estig nálam volt, már megéheztünk a végére, szóval vacsorát rendeltünk és folytattuk a beszélgetést. Mikor a bukósisak akciókról kérdeztem, elmosolyodott, mondta, hogy tud valamit, épp most vett magának is egy újat, mert a réginek betört a plexije, és egy kicsit nehéz volt neki, főleg mostanában, mivel egyre gyakrabban megy hosszabb utakra motorral.

Szóval megmutatta a honlapot, ahol tájékozódhatok a bukósisak akcióról. Egész jól összerakott kis honlap volt. Zsiga mondta, hogy szívesen segít a választásban, ha akarom. Mivel általában mindenben nagyon nehezen döntök, elfogadtam a felajánlását.

Megbeszéltük, hogy a jövő hét elején elintézzük a dolgot, minél előbb, annál jobb, hiszen szombaton már használnom kell a bukósisakot. Zsigával már alig vártuk a hétvégét, végre újra összeáll a csapat a téli szünidő után.

Vacsora után azért még lementünk pár sörre a közeli kocsmába, ahol kiderült, hogy a csapos is ott lesz a skanzenben a hétvégén. Meghallotta, ahogy a dologról beszélünk, mondta, hogy ők is oda készülnek a családjával.

Pár sör után aztán Zsiga hazabuszozott, én pedig otthon folytattam a bukósisak akció tanulmányozását.

Úgy gondoltam, jobb lesz, ha én is egy könnyebb darabot választok, mert az idei nyárra már két hosszabb motoros túra is be volt tervezve. Semmiképpen nem jó, ha túl nehézzé válik a bukó, de pláne nem a 35-40˚C fokos melegben.

Ahogy a megfelelő sisakon gondolkodtam, teljesen lázba jöttem. Alig várom a nyarat!

Szinte az összes szabadságomat nyáron akarom kivenni, remélem, engedi majd a főnökség.

Na, mindegy, holnapután megyünk Zsigával bukósisakot választani, először erre kell koncentrálnom, a nyár még amúgy is távol van, meg aztán, ha nem lesz bukóm, akkor nem is tudok menni. Ki tudja, a régit látom-e még valaha…

Mindenesetre, apára már nem haragszom, az arany szíve viszi majd a sírba. Mindenkinek mindent odaad, mostanáig én inkább az előnyeit élveztem e tulajdonságának, és ez egyszer megtapasztaltam, milyen az érme másik oldala. Legközelebb elővigyázatosabb leszek, az új bukómat például a házuk közelébe sem viszem, kivéve, ha motoron érkezem és távozom.