Értékek továbbadása a családon belül

Fontos a hagyományőrzés és az értékek megőrzése, továbbadása a családban is. Ilyen érték lehet egy tárgy, a dédi gyűrűje, amely most az unoka menyasszonyának ujján csillog, vagy a bölcső, melyben annak idején még a nagyit is ringatták, s immár a negyedik generációnak adják tovább. Ugyanígy szállhat a szülőkről a gyermekekre akár évszázadokon keresztül egy-egy szokás, hagyomány, foglalkozás, bár manapság már kevesen értékelik az ilyesmit. A legtöbb fiatal az új holmikat, bútorokat részesíti előnyben, ugyanígy szokásokból is újakat teremt vagy vesz fel a környezetéből. A családok szétszakadnak, tagjaik különböző országokban élnek. Ami meg a foglalkozást, hivatást illeti, mindenki megy a maga feje után, a saját útján. Ami nem feltétlenül, nem mindig rossz.

Azonban bizonyos családok olyan vállalkozásokat építenek fel, melyek éveken keresztül, valódi értékeket teremtve működnek, jobbá teszik az emberek életét, és mindemellett előteremtik a család megélhetéséhez szükséges anyagi alapokat. Sajnos, amikor a cégalapítók elhunynak vagy megöregszenek, megbetegszenek, esetleg bármi egyéb okból nem akarják folytatni a munkát, ezek a vállalkozások sajnos gyakran megszűnnek. Nem kellene ennek így történnie. Sok nehézség, probléma adódhat, amikor eljön a generációváltás ideje. A gyerekek, unokák vagy más kiszemelt utódok nem mindig nyitottak arra, hogy folytassák és továbbfejlesszék a már elindított, felépített vállalkozást, hiszen sokszor előfordul, hogy egészen mással foglalkoznak, máshol élnek, van egy kialakult életük, melybe nem tudják beilleszteni a vállalkozás továbbvitelét. Vagy átvennék az irányítást, de nem értenek hozzá. Más esetben nyitottak ugyan rá, de a szülők nem szívesen eresztik el a gyeplőt, és nem engedik meg a gyerekeknek, hogy a saját elképzeléseik szerint vigyék tovább a céget, még akkor sem, ha hivatalosan már nem ők irányítanak. Sokszor más-más stratégiák mentén gondolkoznak az idősebbek és a fiatalok, és a cégalapítók nem biztos, hogy könnyen belenyugszanak a változásokba. Nehéz ezeket a kérdéseket családon belül objektívan kezelni, hiszen rendkívül összetettek a kapcsolatok, viszonyok. Emiatt konfliktusok támadhatnak, viták, veszekedések, melyeket egy idő után talán már nem is képesek egymás között rendezni.

Ekkor jön képbe a generationpartners.hu, mely külső segítséget nyújt az ilyen helyzetekben. Szakértőik segítik tisztázni és közös nevezőre hozni a családtagok különböző jövőképét, nézeteiket, elképzeléseiket. Segítségükkel a generációváltás akár teljesen zökkenőmentesen is végbe mehet. Úgy fogalmaznék, hogy egyfajta mediációs folyamatot indítanak el a felek között, és folyamatosan segítik őket ezen a folyamaton keresztül, mígnem valamilyen egyezségre jutnak. Minden eset más-más, így nem létezik egyféle, univerzális megoldás. Három út áll az ilyen vállalkozások előtt: 1) az utód átveszi, megtartja, irányítja, vagy 2) megtartja, de másra bízza a vezetését, és 3) végső esetben, ha az utód nem ér rá arra, hogy a vállalkozással foglalkozzon, esetleg nem is ért hozzá, a céget eladják. Bármely megoldás jó lehet, hiszen azt eredményezi, hogy a sok munka, melyet a cég felépítésébe és működtetésébe fektettek, nem vész kárba.

A lényeg, hogy foglalkozni kell a témával, kellő odafigyeléssel és óvatossággal kell kezelni, hiszen nem csak tisztán anyagi és üzleti kérdésről van szó, hanem ez egy érzelmekkel teli, bonyolult élethelyzet. Szembe kell néznünk a tényekkel, ne dugjunk homokba a fejünket! A generationpartners.hu ebben is segít. Időbe telik, mire kialakul a megoldás. A legjobb, ha a cégalapítók már évekkel a generációváltás előtt gondolnak a jövőre, és kinevelik az utódjukat vagy utódjaikat. Így sokkal inkább biztosak lehetnek abban hogy az ügy jó kezekbe kerül. Sok múlik a felek személyiségén, beállítottságán, de a tégláról téglára felépített vállalkozás átadása mindenképpen nehéz érzelmileg, és ezen senki sem tud túljutni egyik napról a másikra. Időt kell hagyni a gyász feldolgozására. Rengeteg olyan kérdés gyötörheti a családtagokat, amelyeket esetleg nem mernek kimondani, megosztani egymással, hiszen nem mindig mondunk szívesen egy szerettünk szemébe olyasmit, amivel esetleg csalódást vagy bármilyen rossz érzést okozhatunk. A kiszemelt utód például lehet, hogy nehezen vallja be az apjának, anyjának, hogy nem akarja átvenni a céget. A családi vállalkozás működtetése sok esetben állandó, szünet nélküli munkát és rengeteg erőfeszítést jelent. A gyerekek, akik emiatt kevés időt töltöttek a szülőjükkel, nem biztos, hogy szeretnék folytatni ezt az életmódot. Másrészt, ha már van munkahelyük, hivatásuk, aminek esetleg semmi köze a vállalkozáshoz, azt nem akarják feladni.

Egy másik eset, ami talán még nehezebb, ha a szülő nem akarja átadni a stafétabotot a gyerekének, mivel nem találja őt alkalmasnak a cég továbbvitelére. Különösen nehéz, ha a „természetes utód” ezt nem így látja és arra számít, hogy a jövőben ő irányíthatja a vállalkozást. A szülők pedig, akik jól ismerik mind a gyereküket, mind a cégvezetéssel járó feladatokat, úgy ítélhetik meg, hogy a gyermekük – akármennyire is szeretik – személyisége, képzettsége miatt nem való erre a feladatra. Ezt is muszáj kimondani és tisztázni, akármilyen fájdalmas is. Ha valóban így van, azzal a cég jövője érdekében sajnos muszáj szembenézni. Ahogyan más posztokra sem ajánlott családtagokat felvenni csupán azért, mert szeretjük őket, megbízunk bennük, illetve, mintegy kedveskedve, munkát szeretnénk biztosítani nekik. Komolyan árthat a vállalkozásnak, ha olyan emberek dolgoznak rajta, akik szimpátia alapján lettek kiválasztva, s nem pedig hozzáértésük, szakértelmük, talpraesettségük miatt. Ezek az emberek általában elvégzik a munkát, ám ha igyekeznek is, nem képesek jól végezni a rájuk bízott feladatokat, és ez számos problémát okozhat. Egyszóval sok gondtól, bajtól megóvhatjuk magunkat és a vállalkozásunkat, ha előre gondolkodunk, és ha emellett őszinték vagyunk önmagunkkal és másokkal, bátran szembenézünk a valósággal. Ez persze nem kis erőfeszítést jelent, de biztosak lehetünk benne, hogy a befektetett energia meg fog térülni.

Zárásul még annyit tennék hozzá, hogy fontos és szép dolog a hagyományok megőrzése, az értékek továbbadása a családon belül, mint azt az elején is írtam, ám nem minden áron.