Legjobb barátnőm, Bianka hagyományőrző egyesületet vezet. A barátja tavaly megkérte a kezét, és idén úgy döntöttek, nem húzzák tovább a dolgot, összeházasodnak.
Ránk, a barátnőire várt tehát a lánybúcsú megszervezése.
Mivel Bianka rajong a hagyományőrzésért, úgy gondoltam, a lánybúcsút megpróbálhatnánk a városi skanzenben tartani. Talán kiadják egy estére, ételt-italt pedig viszünk magunkkal.
Mielőtt a saját szakállamra, a többiek megkérdezése nélkül kezdtem volna ügyködni, bedobtam ezt az ötletet a közösbe. Szerencsére a többiek is támogatták, így másnap már telefonáltam is.
Némi kuncsorgásba és egy óra ingyenes masszázsomba került, de sikerült a dolog. Miénk volt a skanzen az egyik szombat estére, másnap délelőtt 10-ig. Úgy tűnik, nagyon jól masszíroztam, mert a kezdeti ajánlat reggel 8-ig szólt.
Ezek után már csak a vendégek meghívása, és a lánybúcsú kellékek beszerzésének ügye volt hátra. Mivel hétköznap mindenki dolgozik, a lánybúcsú kellékeket a neten keresztül rendeltük meg; egyik este átjöttek hozzám néhányan, megittunk együtt egy-két fröccsöt, beszélgettünk, nevetgéltünk, és közben összeállítottuk a lánybúcsú kellékeinek listáját. Aztán, mikor a többiek elmentek, megrendeltem mindent.
Azt hiszem, elég jól felszerelkeztünk mindenre. Már teljes forgatókönyvet találtak ki a többiek az estére, egy csomó cuccot azért rendeltünk, mert Biankának különböző feladatokat kell végrehajtania, hogy elnyerje a tiarát. Fátylat persze az elejétől kap, ez lesz a megkülönböztető jelzés.
Ami azt illeti, nekem a végén már kicsit sok lett a tervekből és játékokból.
Én sokkal jobban spontán vagyok, mint a többiek. Nem szeretem, ha minden pontosan meg van szervezve, úgy érzem, akkor kimarad valami fontos az életből, mert a véletlenszerűségnek is megvan a maga szépsége. Bár valószínűleg ezért nem vagyok alkalmas arra, hogy egy viszonylag nagy csapatot egy egész estén keresztül aktívan tartsak.
Ezért nem is szóltam bele a dologba, gondoltam, a többiek majd elrendezik ezeket egymás között, nekem az a feladatom, hogy megrendeljem a lánybúcsú kellékeit, és semmi több.
A buli egyébként nagyon jól sikerült.
A party kellékeket már eleve a skanzenbe rendeltem, odatelefonáltam az egyik dolgozónak, hogy vegyék át. Szerencsére kedvesek voltak, szívesen segítettek. Igazából szinte minden a tervek szerint alakult.
Bianka nagyon boldog volt, látszott rajta, hogy jól sült el az ötlet, hogy a helyszínnek a skanzent válasszuk. Már késő este volt, mikor az italtól és a boldogságtól mámorosan a nyakamba borult, és meghatottan dicsérte a rendezvényt, ami aztán átcsapott annak a ténynek az örömteli felismerésébe, miszerint ő a legszerencsésebb ember a világon, mert mindjárt férjhez megy a férfihez, akit szeret, és emellett neki vannak a legjobb barátai is.
Az érzelmi kirohanása után még sokat beszélgettünk, kiderült, hogy a Seychelles-szigetekre tervezik a nászutat, és, hogy az esküvői ültetési renddel nekik is meggyűlt a bajuk.
Jó kis este volt, hajnalig mulattunk.
Másnap aztán, mikor a legtöbben már elmentek, összegyűjtöttük Biankával a szemetet és a lánybúcsú megmaradt kellékeit.
Egyikünknek sem akaródzott még hazamenni, de mindkettőnket kínzott a másnaposság, ezért beültünk egy közeli levesezőbe, és még beszélgettünk egy nagyot.
Rákérdezett, hogy az én ötletem volt-e, hogy a skanzent válasszuk helyszínnek, mondtam, hogy igen. Láttam a szemén, hogy tényleg nagyon jólesik neki a dolog.
Lassan, de biztosan teltek az órák, mire észrevettük magunkat, már délután 3 volt. Mindkettőnknek akadtak még elintéznivalói, ezért itt volt az ideje elköszönni. Mondtam Biankának, hogy, ha segítségre van szükséges az esküvővel kapcsolatban, akkor mindenképpen szóljon. Mivel engem kért fel tanúnak, amúgy is kötelességemnek tekintem a dolgot.
Otthon vettem aztán észre, hogy a lánybúcsú néhány kelléke nálam maradt, mert az én autómba pakoltunk mindent. Írtam Biának egy sms-t, gondoltam, lehet, hogy meg szeretné tartani a dolgok egy részét emlékbe.
Válaszolt is, hogy pár napon belül beugrik érte, amúgy is meg akar velem beszélni valamit az esküvővel kapcsolatban.
Örülök, hogy mostanában ilyen sokat látom, mert a 10 éves barátságunk alatt sokat voltunk távol egymástól.